A 48 csapatos vb igazságtalansága: Európának 20-21 hely járna!
A 48 csapatos világbajnokság bevezetésével kapcsolatos szisztematikus elemzés komoly kérdéseket vetett fel a torna rendszerének igazságosságáról. Csató László, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szimulációs módszerekkel vizsgálta meg, milyen strukturális problémákat hozhat magával az első ilyen formátumú világbajnokság, és hogyan befolyásolja a játék sportszakmai értékét.
A 2026-os világbajnokság lebonyolítása során a részvétel nagyobb része jutott továbbjutáshoz: míg 2022-ben a 32 csapatból 16, addig a bővített mezőnyben az 48-ból 32 válogatott folytathatta a versenyt. Ez azt jelentette, hogy a résztvevők kétharmada még az egyenes kieséses szakaszba is bejutott. Az első körökben a csoportverseny szigorúsága így nem biztos, hogy kellőképpen szűrő szerepet játszott, hiszen a gyakorlatban már négy pont gyakran elegendő volt a továbbjutáshoz. Ennek következtében a csapatok számára sokszor nem a győzelem elérése, hanem a nagyobb kockázatok elkerülése lett a döntő szempont, amit az eredmények során fel is lehetett fedezni.
A kutatás kiemelt figyelmet fordított arra, hogy mely válogatottak váltak a csoportjukon belül már a második forduló után biztosan továbbjutóvá. Ez a helyzet ösztönzést adhat arra, hogy az erősebb csapatok tartalékosabb összeállítással lépjenek pályára a harmadik mérkőzésre, ezzel pedig az egész csoport versenyzésének lehetőségeit korlátozhatják. Noha a nagyobb favoritok döntő többsége komolyan vette a záró körmérkőzéseket, ellenpéldák is akadtak: Norvégia a franciák ellen szándékosan tartalékos csapattal állt ki, a kezdőben nélkülözve Erling Haalandot. A rendszer azonban már azzal is torzulhat, hogy egy csapat megteheti ezt, még akkor is, ha végül nem él vele.
Az időpontbeli eltérések szintén a verseny tisztaságát sérthették. A tizenkét csoportból az egyes négyes csoportok nem egyszerre fejezték be mérkőzéseiket, ami azt jelentette, hogy a később játszó válogatottak már pontosan tudták, milyen eredménnyel lehet továbbjutni. Ausztrália és Paraguay három-három ponttal már a nyolcadik csoportmérkőzésre lépett, és mindkét csapat jól számított arra, hogy a döntetlennel biztosított négy pont elegendő lesz. A mérkőzés így gól nélküli döntetlennel végződött, ami tökéletes ábráját adta annak, ahogyan a racionális, pero nem szükségszerűen összeejátszott stratégiai gondolkodás korlátozza a versenyszellemet.
A legérzékenyebb pont azonban a sorsolási rendszer volt. A FIFA világranglista élén álló négy csapatot – Spanyolországot, Argentínát, Franciaországot és Angliát – speciális védelemben részesítette, hogy az egyenes kieséses szakaszban csak az elődöntőben találkozhassanak egymással. Ráadásul Spanyolország és Argentína, valamint Franciaország és Anglia kizárólag a döntőben kerülhetett volna össze. A védett csapatok végül valóban eljutottak az elődöntőig, így a papírforma szinte tökéletesen érvényesült. Ez azt bizonyítja, hogy az üzleti érdekek – a legerősebb, a legtöbb nézőt vonzó válogatottak hosszú ideig való bent tartása – felülírták a sportszakmai szempontokat.
Csató László felvetette, hogy egy klubligához hasonló modell vezetne a megoldáshoz: a 32 legerősebb csapat játszaná a világbajnokságot, míg a többi egy saját, szintén jelentős nemzetközi tornát kaphatna. Ily módon a kisebb válogatottak nem csak három csoportmérkőzéshez jutnának, hanem hozzájuk hasonló erejű ellenfelekkel versenyezhetnének egy valóban elérhető trófeáért, és a világbajnokság sportszakmai értéke sem csökkenne tovább.