A Livornónak megvolt az esélye, hogy szerződtesse Harry Kane-t – nem őt választották
A Livornó egy történelmi döntéshozatalában elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy szerződtesse Harry Kane-t, aki ma már az egyik legjelentősebb labdarúgó a világon. A német Bayern München csatára pénteken kapta meg a 2026-os Aranylabdát, az élsportban az egyik legelőkelőbb egyéni elismerést. A történet azonban egy olyan pillanatra nyúlik vissza, amelyből világosan látszik, milyen más irányba fordulhatott volna a tehetséges angol futballista pályafutása.
2013 nyarán, amikor Kane még a Tottenham Hotspurs fiatal nevelőjének számított, a szövetségesként induló olasz klub, a Livorno szerencséjére egy lehetőség nyílott meg. Az angol klub technikai vezetője, Franco Baldini kifejezetten javasolta, hogy a húszéves támadót ideiglenesen az olaszok erősítsék meg. Az akkori közvetlen körülmények miatt érdekes keresztmetszet mutatkozott: a Livorno éppen ekkor nyert fel a Serie A-ba, és készült az élvonalra, míg Kane még csak a fejlesztés fázisában volt karrierjében. A tottenhamista vezetés nyitott volt a kölcsönzésre, hiszen a fiatal tehetség játékidőhöz és fejlődéshez szorult.
Ám végül a Livorno más irányban döntött. Az amarantók vezetése az addigi lehetőség helyett a nigériai csatár, Innocent Emeghara mellett tette le a voksot. Ez a választás azonban nem bizonyult szerencsésnek. Emeghara a Serie A-ba szép reményekkel érkezett, de teljesítménye messze elmaradt az elvárások mögött. Az olasz élvonalban egyedül négyszer tudott gólt szerezni, és nem felelt meg a klubvezetés várakozásainak. Ugyanez az évad pedig a Livorno számára rettenetesen végződött: az csapat az utolsó helyre esett vissza, és kénytelen volt elhagyni az első osztályt.
Közben Kane úgy döntött, hogy marad az Tottenham-nál, és erre a döntésre később jogosan lehetett büszke. A támadó ugyanis azok után az évek után gyorsan felkapaszkodott a klubhierarchiában. A 2013–14-es szezon végén már percekhez jutott a Premier League-ben, és már ekkor jelzései voltak annak, hogy a profi szintű futball egyik legjelentősebb tehetségéről van szó. Az ezt követő szezonban pedig már a másodlagos góllövőjeként nyilvántartták a legmagasabb angol osztálynak. Kane tehát, aki a Livorno szándékát visszautasította vagy nem sikerült megvalósítani, folyamatosan fejlődött és erősödött.
A történet azóta egyértelműen eldőlt: Kane válasza a halasztásnak a világ legjobb csatárainak sorában való tartózkodás lett. 2026-ban az Aranylabda egy oly olyan utazott labdarúgó kezébe került, aki teljesen más pályát járt volna be, ha valamikor Olaszországban telepedett volna le. A Livorno régi elhatározása pedig csak egy érdekes fejezet a futball történetében, amely azt mutatja, hogy néha egy döntés teljesen megváltoztathatja mindkét fél jövőjét.