A profik elleni harctól a vállalati labdarúgásig – konferenciát rendeztek a BLSZ 100. születésnapja alkalmából
A Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Athén termében megtartott szakmai rendezvényen a Budapest Labdarúgó és Sportegyesület száz éves történetét járták körül előadók és szakértők egy izgalmas konferencián. Az esemény során egy alkalomra rendezett kiállítás mutatta be az intézmény egy évszázadának eseménydús kalandozásait, hogy a futballvezetőkből és futballbarátokból álló közönség átélhesse a szervezet múltját.
Wolf László, a budapesti igazgatóság társadalmi elnöke köszöntő beszédben reflektált az eltelt évszázadra, hangsúlyozva, hogy bár számtalomszor megváltoztak a pályák, a csapatok és még a játék ruházata is, egyetlen valami maradt állandó: a labdarúgás szeretete. Ez az érzés kötötte össze az összes generációt, amely a szervezet működésében részt vett vagy azt támogatta.
Lovász Tamás István, aki 2007 óta vezeti az intézményt, alapos intézménytörténeti előadásban foglalta össze a száz év történetét. Beszédében kiemelte a BLSZ vezetőségét erősen formáló alakjait, többek között Zsarnóczay Jánost, Lénárt Ernőt, Gárdonyi Henriket és Kiss Hugót. Ezek a személyek formálták az egyesület arculatát és irányát az évtizedek során, meghatározva annak fejlődési pályáját.
Dénes Tamás sporttörténész, aki korábban a Nemzeti Sport főszerkesztője volt, kitűnő futballtörténeti összefoglalóval járult hozzá a konferenciához. Előadásában szó esett a női labdarúgásról, amely szintén az egyesületből nőtt ki, valamint a Budapest-kupáról, amely az európai futballvilágban megjelölte magát. Dénes Tamás utalt a kispályás futball fejlődésére és arra a szerepre is, amelyet a BLSZ játszott a szervezet kézilabda-osztályának, a BLASZ fejlődésében. Így a konferencia rámutatott arra, hogy a szervezet nem csupán labdarúgással foglalkozik, hanem más sportágak bölcsője is volt.
Kiss László szociológus a vállalati labdarúgás világába vezetett el, bemutatva ennek izgalmas részleteit és társadalmi szerepét. A nap zárásaként pedig szépirodalmi időutazás idézte meg a sajátos „blaszos életérzést", amely azokat jellemzi, akik hosszabb ideig kapcsolódtak az egyesülethez. Ez az érzelmi és kulturális dimenzió emlékeztetett arra, hogy a sportnak messze túlmegy a technikai vagy sporteredmények dimenzióján – közösséget teremtő, azonosságot erősítő erő is.