A PSG elnöke jelenthetné a változást a futball világában az európai vezetők szerint
A PSG elnöke, Nasszer al-Kelaifi a futballvilág európai vezetőinek figyelme középpontjában áll, mivel sokan őt tekintik az ideális jelöltnek Gianni Infantino FIFA-elnöksége megkérdőjelezésére a 2027-es választáson. Az európai labdarúgási szervezetek vezetői aggódnak Infantino azon terve miatt, hogy külsős befektetőknek értékesítené a világbajnokság jogait, amit a futballjog kormányzásában jelentős veszélynek látnak.
A 52 éves katari vállalkozó nem csupán a Paris Saint-Germain elnöki pozícióját tölti be. Nasszer al-Kelaifi a labdarúgás legfontosabb intézményeiben erős befolyással rendelkezik: az Európai Labdarúgóklubok Szervezetében, az UEFA végrehajtó bizottságában és a beIN Média Csoportban is vezetői szerepeket gyakorol. Ez a meghatározó pozícióhalmaz arra utal, hogy a futballvilág komolyan számít rá a változások eléréséhez.
Az európai futball vezetői számára az Infantino-féle világbajnokság-privatizáció elképzelése elfogadhatatlannak tűnik. Sajtóbeszámolók szerint az FIFA svájci elnöke milliárdok értékű bevételeket szerezne azzal, ha a tornák jogait befektetői konzorciumoknak adná el. Az UEFA azonnal reagált erre a tervre, hangsúlyozva, hogy a FIFA nem folytathatja tovább a sportág felhasználását saját és közeli körülötte lévő emberek meggazdagodásának érdekében. Ez a feszültség erősítette fel az igényt egy alternatívára Infantino helyén.
Bár al-Kelaifi nemzetközi futballügyek terén meghatározó személyiség, magára nézve nem rendelkezik FIFA-elnöki ambíciókkal. Az 52 éves vállalkozó egyértelműen jelezte, hogy nincs szándéka erre a pozícióra pályázni. Ez a nyilatkozat egyfajta szűkülő választási helyzethez vezet a FIFA jövőjét illetően.
Jelenlegi helyzetben a 2027-es FIFA-elnökválasztás előtt Infantinón kívül más jelölt nem létezik. Amennyiben a svájci elnök szembeszálló nélkül induló jelöltje marad, az 15 évre meghosszabbítaná a regnálását a FIFA élén. Ez azt jelenti, hogy az európai futballigazgatók által indítványozott váltás kockázatos helyzetbe kerülhet. Az intézmények közötti ellentét továbbra is fennáll, míg az eredményes alternatíva keresése még reménytelennek tűnik.