A seriff sem bírt az autópályán sétáló drukkerekkel a vb-döntő előtt
A kanadai erdőtüzek által okozott sűrű füst hosszú ideig borította New York térségét, azonban szombaton egy heves vihar végzett az időjárási kellemetlenségekkel. Az özönvízszerű esőzés és a felhőszakadás jelentős vízáradást okozott a városban, amely komoly logisztikai kihívások elé állította az arra készülőket a világbajnokság döntőjének megtartásához. A vasárnap délutáni kezdésre végül tiszta égbolt alatt, 27 Celsius-fokos meleg és ragyogó napsütés mellett kerülhetett sor.
A hirtelen lezúduló csapadék New York csatornarendszerét teljesen felülmúlta. A város infrastruktúrájának már alapvetően is voltak kapacitásproblémái, amit az is jellemez, hogy a kommunális hulladékkezelést még csak két évvel korábban fejlesztették fel műanyag kukák bevezetésével, előtte egyszerűen papírzsákokba dobták az utcai szemetet. A vihar során a lefolyók eltömődtek az összeakadt hulladékkal, így számos városrészben bokáig és térdhajlatig érő vízben kellett gázolni. A megdöbbentő mértékű áradás miatt a tűzoltók nem tudtak minden szükséges helyre időben eljutni, így az emberek nagy űrmértékű edényekben próbálták meg szivattyúzni a vizet magánál. Még vasárnap délelőtt is a város számos pontján zajlott a metrópólisz elárasztott mélygarázsaiból és pincéiből a víz-visszaszorítás, amely a döntő megrendezésének biztosítása mellett az élet visszatérítéséhez is szükséges volt.
Az aréna felé tartó szurkolók napjai azonban nem voltak zökkenőmentesek. A különleges szállítási megoldások közül csak a szirénázó rendőrautók felvezetésével vagy a Hudson partján kialakított VIP-helikopter-terminálon keresztül lehetett viszonylag gördülékenyen megérkezni. Az autópályára felállt különvonatokon utazók, meglehetősen magas árakkal számolva, még jobban jártak az autósok náluk, ám így is 5-6 órával a mérkőzés kezdete előtt csak lépegetni lehetett halladni. Az elbizonytalanodott szurkolók közül sokan elegük lett az autópályán való várakozásból, kiugráltak a taxikból és a leállósávban próbáltak meg a stadion irányába indulni. A Secaucus városból érkezett seriff és a környező települések rendőrségei csupán ideiglenesen tudták a szurkolókat visszatartani a szalagkorlátok mögé, mivel az adott helyzetben nem volt elegendő hatékony módszerük a tömeget rendre tartani. A stadionbejáratnál is számos türelmet igénylő várakozás volt tapasztalható.
Amikor azonban a szurkolók végre átlépték a kapun, minden korábbi kellemetlenség azonnal feledésbe merült. A világbajnokság döntőjének helyszínére érkezve felszabadultan ugrálni, szurkolói dalokat énekelni kezdtek, illetve különféle rigmusokat kántáltak. Az alapvetően nehéz napot követően az örömünnepet és a labdarúgás legnagyobb ünnepét megtapasztalva, a szurkolók lelkesedése és átszellemültsége azonnal átalakította az addig feszült hangulat minden maradékát.