Buzgó náci lehetett az Aranycsapatot 1954-ben legyőző német válogatott szövetségi kapitánya
Sepp Herberger, az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokság német döntőjének szövetségi kapitánya, valószínűleg buzgó nemzetiszocialista volt – derült ki a nemzetiszocialista párt nemrégiben nyilvánosságra hozott dokumentumaiból. A német válogatott vezetője alatt csapata 3:2-re legyőzte a magyar Aranycsapatot a finálében, ám történelmi múltja sokkal árnyaltabbnak bizonyult, mint azt évtizedeken keresztül állította.
Herberger korábban azt védte, hogy pusztán opportunizmusból lépett be az NSDAP-ba, és azt állította, hogy a nácimentesítési eljárások során a szociáldemokratákra szavazott az 1933-as választáson. Ezt követően azt magyarázta, hogy csak később csatlakozott az állampárthoz, mert sportkarrierjét, különösen szövetségi kapitányi pozícióját szerette volna megőrizni. Ez azonban nem állja meg a helyét az újonnan elérhető levéltári anyagok fényében.
Az archívumok szerint Herberger már 1933-ban, Hitler hatalomra kerülésének évében tagja volt az NSDAP-nak. Sőt, egy előkerült vallomás arra utal, hogy „buzgó" nemzetiszocialista volt, aki a zsidók üldözését is helyeselte. Ez a felfedezés párhuzamba állítható azzal, ahogy több másik német közszereplő lépsétett elő az iratokból az elmúlt évtizedekben. Günter Grass, a Bádogdob szerzője, és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter fiatalkori tévedésként vagy tisztán konformizmusként magyarázták párttagságukat, azonban az eddig rejtett dokumentumok gyakran megcáfolják ezt.
Az esetek meglepő gyakorisága nem meglepő, tekintettel arra, hogy 1933 és 1945 között minden tizedik német az állampárt tagja volt. A puszta párttagság magyarázata azonban nem mindig állja meg a helyét. Martin Walser írót például azzal védekezett, hogy tudta nélkül léptethették be a szervezetbe, azonban a most előkerült dokumentumok szerint személyes aláírása nélkül ez nem lett volna lehetséges.
A nemzetiszocialista párt dokumentumainak nyilvánosságra hozatala után a német közélet több kiválóságáról derült ki, hogy puszta együttműködőnél vagy passzív elszenvedőnél sokkal több szerepük volt a náci rendszerben. Az iratanyagok nem csupán azt mutatják meg, kik rendelkeztek párttagsági könyvvel – amely információ nagyobbrészt már ismert volt –, hanem olyan további adatokat is tartalmaznak, amelyek arra utalnak, hogy sokan aktívan és meggyőződésből léptek be az ideológiai mozgalomba.