Daniel Stefulj Győrben otthonra lelt, de nem szereti, ha nagy szavakkal dicsérik
Daniel Stefulj, az ETO FC bal hátvédje hosszú és göröngyös utat járt be, amíg megtalálta igazi otthonát a győri klubban. A tehetséges horvát játékos szép lassan építi fel sérülések és visszaütések után újjá kezdett karrierjét, és már nem képzeli el máshol a jövőjét, mint Győrben.
Stefulj Németországban született, néhány hónappal azután, hogy édesapja, Danijel Stefulj igazolt Hannoverbe. Gyerekkora jelentős részét német földön töltötte, ahol apja a német futball első és második osztályában játszott. A kétezres évek elején még csak töredékekben emlékszik meccsekre, de egyik maradandó emléke az 2006-os év, amikor édesapja a Rot-Weiss Essennel a harmadosztályból feljutott a másodosztályba. Kezdetben nem is egyértelmű volt, hogy focizni fog – tenisz volt az első hobbija, később azonban Németországban egy kiscsapatra került, és természetesnek érezte, hogy futballista lesz. Szülei 2007-ben hazatértek Horvátországba, és ekkor kezdődött meg a fiú komoly futballista képzése.
Pályafutásának kezdetekor klubról klubra vándorolt. Szülővárosában, Cakovecben kezdett, de a klub nehéz időszaka miatt Varasdra igazolt 2010-ben. A fővárosba csak 2016-ban költözött az NK Zagrebhez, ahol sokat tanult, és ahol középiskolát is végezte. 2018-ban a Rijeka szerzett vele szerződést, és azonnal kölcsönben Szlovéniába küldte. Az ifjúsági csapatból rövid idő alatt profi szerződéshez jutott, ám ez a periódus nem hozta meg a várt sikereket. Többszöri kölcsönzéseket követően a koronavírus-járvány során végre felkerült a Dinamo Zagreb keretébe 2021-ben, nagy álmot teljesítve. Ez azonban nem bizonyult szerencsés időszaknak – a vírus kétszer is ferőzötte meg, hosszú sérülés következett, és az új vezetés más elképzelésekkel működött.
A Celjébe és később a Slaven Belupo-ba kölcsönzött, utolsó állomása tavaly nyár a győri ETO volt. Az eddigi kölcsönzésben azonban véglegesen otthonra talált. Az ETO-ban 88 tétmérkőzésen lépett pályára zöld-fehér színekben, 12 gólt szerzett, de leginkább az ő gólpasszairól beszélgetnek – harminc asszisztot osztott ki. Magánál azonban nem szereti, ha dicsérik ezért az eredményt, egyszerűen csak focizni akar és segíteni csapatát. Karrierjének kezdetén támadó-középpályásként játszott, de ma szárnyvédőként kitölt minden feladatot, amit az edző, Efraín Juárez kér tőle. Bár gyakran el is csavarog a kijelölt pálya mellett, alacsonyan tartja a profilt és a hangsúlyt a csapat sikerén helyezi.
Az ETO számára a tavaszi szezonban fordulópontot hozott a játékos érkezése. Négy vereséggel kezdett a csapat, de az építkezéshez szükséges időt megkapva közösen alakultak sikeressé, végül 15 mérkőzésen át veretlen maradtak. A védekezésben még vannak javítanivalók – könnyű hibákat vétnek olykor –, de Stefulj és csapattársai tisztában vannak azzal, hogy az apróbb részleteken múlik a siker vagy a kudarc a labdarúgásban.