Dárdai Pál: Én vagyok a rossz zsaru Újpesten
Dárdai Pál, az Újpest FC sportigazgatója a közelmúltban egy konferencián osztotta meg gondolatait a magyar futball aktuális helyzetéről és saját szerepéről az újpesti klubnál. A válogatott egykori szövetségi kapitánya egyértelműen fogalmazott: míg sok más tényezőt szokás okolni a hazai labdarúgás problémáiért, valójában az utánpótlásban hiányzó intenzitás a valódi gond.
A szakember az „A tehetségtől a profi futballig" című konferencián beszélt részletesen munkamódszeréről és klubfilozófiájáról. Hangsúlyozta, hogy a sportigazgatói feladat sokkal összetettebb, mint csupán játékosokat igazolni vagy keretet összerakni. Németországi tapasztalatai alapján fontos, hogy a sportigazgató aktívan, szinte naponta jelen legyen az edzéseken, figyelemmel kísérje a játékosok állapotát és a szakmai munka színvonalát. Az Újpestnél betöltött szerepét humoros önkritikával a „rossz zsaruhoz" hasonlította, mivel szigorú fegyelmet, magasabb munkamorált és következetesebb hozzáállást követel meg a játékosoktól. Ezek az elvárások ugyan néha konfliktusokhoz vezetnek, de Dárdai Pál meggyőződése, hogy csak így lehet valódi fejlődést elérni. Példaként említette a téli szünet alatt kiadott egyéni futóprogramokat, amelyeket nem minden futballista fogadott lelkesen.
A keretépítés terén hosszú távú stratégiát követnek. Bár céljuk a magyar játékosok arányának fokozatos növelése, Dárdai nem látja problémának a külföldi futballisták jelenlétét. Úgy véli, az értékes nemzetközi játékosok tanulási lehetőséget biztosítanak a magyaroknak, és a különböző futballkultúrák találkozása egészséges versenyhelyzetet teremt. Ugyanakkor reálisan látja a nagyobb keretátalakítás kihívásait: ha egy klubban egyszerre húsz körüli játékos cserélődik ki, nem lehet azonnal tökéletesen működő csapattal számolni.
Az utánpótlás-nevelés azonban a fő téma, amely Dárdai Pál szerint a magyar futball fejlődésének kulcskérdése. A 11 és 14 éves kor közötti időszakban alakulnak ki azok a szokások és készségek, amelyek későbbi karriert meghatározhatnak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mai gyerekek lényegesen kevesebbet futballoznak, mint korábban, pedig az intenzív játék nélkülözhetetlen az akadémiák felé vezető úton. Egyet ért azzal is, hogy a klubok között több nyitottság szükséges: az egyesületek megoszthatnák egymással edzésmódszereiket és tapasztalataikat, ahogyan azt Németországban vagy Dunaszerdahelyen teszik.
A magyar futball talán legnagyobb hiányossága a játék tempójában és intenzitásában mutatkozik meg. Dárdai szerint a német utánpótlás-mérkőzések körülbelül harminc százalékkal nagyobb sebességgel zajlanak, mint a magyarok. Ez az éveken keresztül felgyülemlő különbség nehéz ledolgozni, miért is a szinten tartáshoz már utánpótláskorban magas intenzitás szükséges. A DAC akadémiájáról beszélve kitért arra, hogy a modern infrastruktúra önmagában nem elegendő: a tehetségeknek olyan környezetre van szükségük, ahol napi szinten megfelelő intenzitásban dolgoznak.
A felnőttfutball küszöbén kezdődik a legkritikusabb időszak a fiatalok számára. Dárdai Pál szerint olyan edzőkre és klubokra van szükség, akik bíznak a fiatalokban, lehetőséget adnak nekik, és elfogadják a fejlődéshez tartozó hibákat. Tapasztalata szerint sok korosztályos klasszis sosem válik profi futballistává, miközben mások, akik utánpótláskorában kevésbé arattak sikert, végül komoly karriert építenek.
A magyar válogatott jövőjét illetően Dárdai optimista. Pozitívan értékelte Marco Rossi fiatalítási törekvéseit, és úgy látja, a jelenlegi generáció hosszú távon meghatározó lehet. Szerinte az előző Nemzetek Ligáját kevésbé használták ki a fiatalok beépítésére, most azonban erre jó lehetőség van. Meggyőződése, hogy a válogatott megőrizheti jelenlegi szintjét, sőt idővel ismét az európai elit közé kerülhet, feltéve, hogy a tehetséges fiatalok valódi játéklehetőséget kapnak a legmagasabb szinten.