Drámai veszteség, közel 200 magyar futballista távozott 1956-ban
Az 1956-os forradalom után az ország elhagyása során a magyar labdarúgás szinte mérhetetlenül nagy kárt szenvedett. Közel kétszáz futballista, közöttük az Aranycsapat legendái és ígéretes fiatal játékosok is, döntöttek úgy, hogy nem térnek haza az országgal sújtó szovjet lezárás után. Az eszméletlen veszteség nagyságához elegendő megvizsgálni az 1957 júliusában kiadott FIFA-körlevelet, amely százkilencvenkilenc magyar labdarúgó nevét tartalmazza – ám ez csupán a jéghegy csúcsa volt, hiszen legalább ugyanennyi, az alacsonyabb ligákban szereplő futballista is elhagyta az országot.
A magyar labdarúgó szövetség az ügyet nagyon komolyan vette. A FIFA-val közösen lépéseket tett az emigráltak ellen, és súlyos szankciókat hozott. Az intézmény huszonhat első és százötvenhárm másodosztályú játékost 1957. október 20-ig eltiltott a játéktevékenységtől – ezt az időpontot szándékosan azért választották, mert 1956. október 20-án tartották a forradalom előtti utolsó magyar bajnoki fordulót. Húsz futballista határozatlan idejű eltiltást kapott, ami az addigi gyakorlatban valóban példátlan volt.
Az emigráció középpontjában a Budapest Honvéd egy hosszú külföldi túrája állt. A csapat 1956 novemberében indult Nyugat-Európára, majd délamerikai mérkőzéseket tervezett. A gárda olyan csillagai nélkülöztek: Puskás Ferenc, Bozsik József, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor. A szovjet intervenció után azonban sokan úgy döntöttek, hogy a visszatérés helyett külföldön maradnak és új életet kezdenek. A magyar szövetség Barcs Sándor elnöksége alatt tárgyalásokat kezdeményezett, végül pedig megrendített büntetéseket szabott ki. Puskás és Czibor egy évre kapott eltiltást, míg Kocsis, Grosics és Szolnok István fél évre. Az ifjúsági válogatott játékosai szintén hat hónapos szankcióban részesültek.
Ellenére a szigorú büntetéseknek, a magyar futball legjobb labdarúgói külföldön építetten karriert. Puskás Ferenc a Real Madridban talált otthonra, 1958 augusztusában húzta fel először a königlicher klub mezeit. Kocsis Sándor előbb Svájcban futballozott, később a Barcelona játékosa lett, ahol Czibor Zoltán is csapattársa lett. A katalán klubban bajnoki címeket szereztek, és 1961-ben a BEK-döntőig jutottak. Grosics Gyula az egyetlen volt, aki 1957 nyarán hazatért, és már augusztusban az MTK kapuját védte.
A drámaibb még: az 1956-ban elhagyott Magyarországból származó játékosok leszármazottai közül később világsztárok nőttek ki. Anders Limpar, a svéd válogatott csatárja, Limpár András fia, már Skandináviában született. Abonyi Attila, aki az 1974-es világbajnokságon az ausztrál válogatottban játszott, szüleiből már Melbourne-ben kezdte futbollistapályáját. Gyökeres Viktor nagypapája 1956-ban emigrált Svédországba, míg Tim Howard amerikai védő anyja, Fekete Eszter hatéves volt, amikor az Egyesült Államokba költözött.
Az emigráció tehát nem csupán az Aranycsapat szétszakadása volt. Egy egész futballgeneráció sorsa módosult meg, és a magyar labdarúgásnak hosszú évek kelletett ahhoz, hogy feldolgozza ezt a hatalmas veszteséget. Az ötvenes évek végére azonban a hazai futball ismét felépülni tudott, és visszatért Európa élvonalába.