Elhunyt Alan Jones, a Formula–1-es Williams-istálló első világbajnoka
Alan Jones, az ausztrál Formula–1-es világbajnok hosszú és kalandos karrierje után rövid betegség következtében elhunyt. Az ausztrálmotorsport-szövetség tette közzé halálhírét. Így távozott az élők sorából az a versenyző, aki nemcsak világbajnoki címet szerzett, hanem az első magyar nagydíjon is rajthoz állt.
Jones Jack Brabham után Ausztrália második világbajnoka volt. Versenyzői pályája azonban nem vezetett egyenes úton a csúcsra. Apja, Stan Jones, maga is elismert pilóta volt az 1950-es években, és egyike annak a tizenegyen, akik az új-zélandi és ausztrál nagydíjakat is megnyerték. Az autósport tehát családi hagyomány volt, azonban Alan számára a kezdeti időszak nehézségekkel járt. A gokart után Minivel versenyzett, majd húszévesen Európába utazott, ám hamar kiderült, hogy pénze nincs még a Formula Fordhoz sem. Hazatérésre kényszerült, és csak 1970-ben indulhatott újra a brit kaland felé. Ezt követően egy barátjával használt autók kereskedelmét bonyolított le, és ezekből a bevételekből finanszírozta versenyzési ambícióit.
A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején Jones éveken át küszködött az eredmények nélkül. Tragikus fordulat volt, hogy 1973-ban, amikor apja hozzá költözött, az éppen ötvenedik születésnapján meghalt. Ekkor bukkant föl az ő pályáján az angol Harry Stiller, aki előbb a Formula Atlantic-ban, majd az F5000-ben indította. Stiller 1975-ben szerzett neki egy F1-es Hesketh-Ford autót, amellyel a tragikus spanyol nagydíjon mutatkozott be, ám csak a negyedik körben kiesett. Amikor Stiller pénzei elfogytak és csapatát bezárta, Jones Graham Hill csapatába ugrott be helyettesítésként, ahol az istálló utolsó versenyén ötödik helyezést ért el. Hill novemberi repülőgép-szerencsétlensége azonban ezt a lehetőséget is elvetette.
Az 1970-es évek közepén John Surtees hívta meg csapatához a szorgalmas és szakmailag felkészült Jonest. Első teljes szezonjában biztató eredmények születtek, azonban természete miatt nem jött ki főnökével, így 1977-re ismét munka nélkül maradt. Az F5000-ben folytatódott a karriere, mígnem Tom Pryce halálos balesete után a Shadow csapata kérte föl. Beugróként Ausztriában aratott győzelmével Frank Williams figyelmét felhívta. Williams 1978-ban indított csapatában 1979 második felében négy győzelmet szerzett, majd 1980-ban öt sikerrel járult hozzá a Williams csapat első világbajnoki címéhez.
Az ezt követő szezon már nem sikerült olyan jól. Műszaki problémák és csapattársával, Carlos Reutemann-nal való konfliktusok miatt nem tudta megvédeni világbajnoki címét. A két pilóta egymást akadályozta és csapanutasításokat figyelmen kívül hagyta, amivel akaratlanul Nelson Piquet kezére játszottak. Az 1981-es év megviselte, így harmincöt évesen, Las Vegas-i győzelemmel a háta mögött vonult vissza. 1983-ban azonban pénzszűkében visszatért az Arrows csapatához, de egy versenyen indulva kiesett fáradtság ürügyén. 1985-ben újra visszatért, és 1986-ig versenyezett, azonban kevés sikerrel. Az első magyar nagydíjon 1986-ban a tizedik helyről indulva kiesett.
Az aktív versenyzés után túraautó-versenyeket folytatott Japánban és Ausztráliában egészen 2022-ig, illetve F1-es kommentátorként és sportfelügyelőként járt vissza a nagydíjakra, ahol kendőzetlen véleményei által vált ismerté a közönség előtt.