Hej, amikor Zidane labdázásra használta a fejét! – vb-időutazás videókkal
Három történelmi pillanat világbajnoki történelemből: amikor Beckenbauer fiatal szupersztárként lépett először a tornára, amikor Zidane fejével világbajnokként koronázta meg Franciaországot, és amikor Hollandia történelmi rekorddal búcsúzott az egy bronzmeccsről.
Az 1966-os angliai világbajnokságon július 12-én három rangos válogatott lépett pályára. A brazil csapat a címvédelem szándékával érkezett, ám a bolgárok ellen megnyert nyitómeccs után pech érte: a gólszerzőként bemutatkozó Pelé megsérült, a másik találatot Garrincha szerzett szabadrúgásból. Brazília már az 1962-es tornán bizonyított, hogy képes nélküle világbajnokságot nyerni, de nyilvánvalóan nem vágyott erre újabb alkalommal.
Az NSZK a második csoportban Svájc ellen játszott, és a számokból látszott az erős német játék: magabiztos, fölényes siker született. A meccs kimagasló szereplője a húszéves Franz Beckenbauer volt, akkoriban még középpályásként működő nagytehetség, aki kilencedik válogatott mérkőzésén kétszer is betalált. Ez volt a világbajnoki bemutatkozása mind Beckenbauer-nak, mind a szövetségi kapitány, Helmut Schön-nek. Schön később 1978-as leköszönéséig összesen 25 világbajnoki mérkőzésen irányított szövetségiként, ezzel hosszú ideig rekordot tartott az idő végéig.
Ugyanazon a napon a Koreai NDK is debütált a tornán, ám az 1960-as Európa-bajnok Szovjetuniótól kikapott. Eduard Malofejev kétszer talált az észak-koreai kapuba. A szovjetek felülmúltak egy csoportutolsó-jelöltnek számító riválist, aki nem tudott semmit kezdeni az erősebb ellenféllel.
Harmincakét évvel később, 1998-ban a francia világbajnokság döntőjét július 12-én rendezték a Stade de France-ban. Franciaország ekkor már másodszor közvetlenül a finálé szakaszában került numerikus hátrányba, másodszor éppen ennek az előnyét vette. A magyarázat egyszerű: amikor Marcel Desailly a 68. percben piros lapot kapott, Franciaország már kettővel vezetett. A szakértői közvélemény inkább a címvédő Brazíliára számított, így a francia fölény meglepetésnek számított. Az egyik furcsa előzmény: Ronaldo a meccs előestéjén epilepsziához hasonló tüneteket mutatott, szövetségi kapitánya, Mário Zagallo orvosi tanácsra nem akarta szerepeltetni, de a csatár játszani ragaszkodott. A pályán azonban egyáltalán nem úgy teljesített, mint korábban. Laurent Blanc eltiltása miatt Frank Leboeuf védekezett Desailly mellett, és jól csinálta a dolgát.
A meccs igazi hőse Zinédine Zidane lett. Az első félidőben kétszer is fejelt a brazilok kapujába – messze volt még a 2006-os berlini döntő balsorsa. Emmanuel Petit az utolsó percek elején szennyezett egy szép támadást végigvivő mozdulattal. Franciaország világbajnok lett, és nem engedte át a serleget másnak, miként az 1984-es Európa-bajnokságon sem viselkedett máshogy. Michel Platini később arról beszélt, hogy a csoportbeosztást „ügyesen" készítették a kívánt francia–brazil döntőhöz.
2014-ben pedig Hollandia sorsa pecsételődött meg. Az elődöntőben legyőzött brazilok a bronzmeccsre visszatértek, ám Arjen Robben gyorsasága már a meccs elején tizenegyest hoztak, majd gól született. Daley Blind, Georginio Wijnaldum is betalált. Louis van Gaal szövetségi kapitány arra is ügyelt, hogy minden játékosa pályára kerüljön: Michel Vorm kapus 93. percbeli becserélése azt jelentette, hogy Hollandia első csapatként küldte pályára mind a 23 meghívott játékosát egy világbajnokság történetében.