Így tette tönkre Donald Trump és Gianni Infantino a labdarúgó-világbajnokságot
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság az Egyesült Államok rendezésével olyan aggodalommal indult, amelyeket a torna során sajnos messze felülmúlt a valóság. Donald Trump és Gianni Infantino FIFA-elnök döntései és lépései olyan mértékben politizálták és kommercionalizálták az eseményt, hogy sokan a futball értékének alapvető lerombolásáról beszélnek.
Az előzetes fenntartások érthető módon felmerültek. Az amerikai sportkultura az európai labdarúgási hagyományoktól gyökeresen eltér, és az Egyesült Államok egy olyan nemzettel is hadban állt, amely részt vett a tornán. A FIFA továbbá a vitás döntést hozta meg, hogy a résztvevők számát 32-ről 48 csapatra bővítse. Ez a lépés nem csupán a liga hosszúságát nyújtotta meg, hanem azt is eredményezte, hogy olyan válogatottak kerülhettek fel, amelyek szintje nem ért fel a világbajnokság igényeihez, amitől számos fárasztó és unalmas mérkőzés várható volt. A szakértők egyetértően azt állítják, hogy a FIFA vezetése csupán saját pénzügyi érdekeit szem előtt tartva hozta ezt a döntést.
A vészjelzés kellően erősen szólalt meg, amikor Infantino tavaly decemberben a sorsolási eseményen a történelem első FIFA-békedíját adta át Trumpnak. Ez a gesztus világosan jelzett az összefonódódásról és a futball lassú politikai felhasználásáról. Az események még az esemény megkezdése előtt sorra érkeztek: különféle vízumprobléma és belépési tilalmak kezdtek felszínre kerülni. Afrika legkiválóbb játékvezetője, Omar Artan nem kapott engedélyt az Egyesült Államokba történő belépésre, miután több órás reptéri kihallgatáson esett át. A szenegáli válogatott szintén hosszú és megalázó procedúrán ment keresztül, minden felszerelésüket átvizsgálták. Az irániak azonban sokkal keményebb helyzetbe kerültek: mivel az Egyesült Államok és Irán február óta fegyveres konfliktusban áll, az iráni állampolgárok alapvetően nem léphettek be az USA területére. Mindhárom meccsüket Los Angelesben vagy Seattle-ben játszották, ám az irániak csak egynapos vízumot kaptak, nem is mindenki a delegáció tagjai közül. Emiatt Mexikóba kellett szállásukat telepíteniük, és minden mérkőzésnapon onnan utaztak be, majd azonnal visszatértek. A FIFA vezetése közben hallgatott, nem tett semmi.
A világbajnokságok történetének egyik legnagyobb skandáljához az amerikai sportok reklámkulturájának futballba való beépítése vezetett. Bár a futbollnak nincsenek időkérései, mint más amerikai sportoknak, Infantino és csapata az úgynevezett kötelező ivószüneteket vezették be a félidőpontjában. Kezdetben ez elfogadhatónak tűnt, azonban pályára lépve világossá vált, hogy ezek az „ivószünetek" teljesen felesleges helyzetekben is bekövetkeztek – akár húsz fokos időben vagy szakadó esőben is. Ez végzetes módon veszélyezteti a futball művészi és sportszellemi értékét, amelyet a kereskedelmi show háttérzenéjévé degradál.
A korai verseny azonban csak előjátéka volt a sorozat csúcspontjának. Trump személyesen felvetette Infantinónak, hogy „vizsgáljanak felül" egy amerikai játékos, Folarin Balogun piros lapját. A vizsgálat kimenetele: a tiltást egy évre felfüggesztették. Ez olyan politikai befolyásnyilvánítás volt, amelyre labdarúgás világában évtizedek óta nem volt példa. Egyedül az mentette meg az ügyet a teljes szégyentől, hogy Belgium megsemmisítette az amerikaiakat a nyolcaddöntőben.
Az aggodalmak továbbá Trump bejelentkezésével a 2038-as világbajnokság rendezéséért csak nőttek, valamint Infantino azon szándéka, hogy 2030-ra 64 csapatra bővítse a tornát.