Ilyet csak a foci csinál egy popszámmal
Kevés olyan dal van a popzene történetében, amely képes lenne évtizedekre rá az egész kultúrát mozgolódásra bírni. Az Oasis "Wonderwall" című száma azonban pontosan ezt teszi: a mostani labdarúgó-világbajnokságon a dal újra mindenhonnan szól, az angol játékosok, szurkolók és még David Beckham is közösen éneklik a szöveget. A jelenség pedig rávilágít arra, hogy vannak olyan műalkotások, amelyek önmagukra nőnek fel az alkotóik feletti.
A Wonderwall már 1995-ös megjelenésekor óriási siker volt, olyan méretű, hogy Noel Gallagher később anekdotájában azt mesélt el: manchesteri hangszesboltban még tiltólistára is kerülhetett a szám, hogy a szürke hétköznapokat vagy a stúdiós munkákat ne zavarja meg az egyszerű akkordsorozat. A dal gyorsan stadionokba is eljutott; a Manchester City szurkolói például a zenekar kedvenc csapatának grúz légiósáról, Georgi Kinkladzéről írtak parafrázist a dalba. Ám a dal sokak számára kellemetlen volt, olyan mértékben, hogy az Oasis szétesése után Liam Gallagher maga állította, öklendeznie kellett, amikor belekezdett az éneklésbe. Apja azonban, Noel Gallagher – aki szerzőként és gitárosként hozta létre a számot – az évek során megbékélt a teremtményével, ahogy a zenekar különféle feldolgozási módokon keresztülment a dallal, míg végül elfogadta, hogy az nagyobbra nőtt az Oasisnál.
A Wonderwall képessége arra, hogy mindent jelenthessen, kulcsa a tartós sikerének. A szöveg értelmezése megtöbbszörözhető: szerelem, barátság, vagy akár csak egy nehezen kifejezhető érzelem, amely szavakba nem önthető. Liam Gallagher szerint maga a "wonderwall" kifejezés egyszerűen jól hangzik, és ez a rejtélyes fal bármi lehet. Az eredeti ötlet egy filmből származik, ahol egy olyan falat jelent, amelyen keresztül megfigyelni lehet, de a dal szövegeinek nyitottsága lehetővé teszi, hogy minden hallgató a sajátját látja bele.
A mostani világbajnokságon tapasztalható jelenség több tényező eredménye. Az Oasis nemrég bejelentett reunion-turnéja óriási kulturális hatást váltott ki, a kilencvenes évek nosztalgiája pedig menekülésként szolgál a mai zűrzavaros világban. Az angol szurkolók számára a dal tökéletesen reflektálja az örökös reményt: évtizedek csalódása után, talán, csak talán, most sikerülhet. Jude Bellingham és társai a meccsek után közösen éneklik a szöveget, Harry Kane pedig azt nyilatkozta, hogy az angol mezt viselése óta talán ez volt az egyik legszebb pillanata. David Beckham és fia, Romèo a VIP-ben énekli a dalt, miközben a pályán Kane összeölelkezve kiáltja a szövegeket fiatalabb csapattársaival.
Az ilyen hatás azonban valószínűleg soha nem ismétlődik meg ugyanilyen intenzitással. A Wonderwall 2026-hoz marad kötve, és későbbi tornákon már nem lesz ekkora ereje. Ez a dal azonban már rég túlnőtt alkotóin – Noel Gallagher saját szavaival: "ez a dal népé".