Kamuti Jenő: Lemondtam a melbourne-i olimpiáról, és ezzel mentettem meg apám életét
Hetven év kellett ahhoz, hogy Kamuti Jenő, a fair play világának egyik legismertebb magyar alakja, megossza a nagyközönséggel azt a döntést, amely fiatalsága során megváltoztatta életének pályáját. Az 1956-os forradalomban hozott választás, amely Melbourne olimpiájáról való lemondásához vezetett, végül apja életét mentette meg a szovjet terror fogságában.
1956 októberében, amikor még csak tizenkilenc évesen az életét éli, Kamuti Jenő már biztosan ott volt a magyar tőrcsapatban. Edzetője, Bay Béla ekkor hívta magához Tatán, ahol a válogatott edzőtábort tartotta. Az idősebb Kamuti Jenő, aki a MÁV vezérigazgató-helyettesi posztját töltötte be, az októberi forradalom kezdetén a vasúttársaság központi forradalmi bizottságának elnökévé választották meg. Ebben a pozícióban felelős volt a vasút működésének fenntartásáért, így természetesen félt a lehetséges megtorlástól. Bay Béla erre a helyzetre reagálva szólt fel tanítványának. Figyelmeztetésében azt közölte vele, hogy az amerikaiak nem fogják megvédeni a forradalmat, és ha kiutazik a melbourne-i olimpiára, nem lesz képes segíteni apján. Amennyiben itthon marad, a sport révén talán tehet valamit érte. Az edző nem kényszerített azonnali döntésre, hanem azt tanácsolta: gondolja végig éjszaka, és reggel döntse el. Az első reakció ellenvetés volt – Kamuti nem akart lemondani az olimpiáról. Másnap reggel azonban megváltozott a döntése: bejelentette, hogy nem utazik el.
November 4-én a szovjet hadsereg nyíltan katonai inváziót indított Magyarország ellen. Az idősebb Kamuti Jenőt eltávolították a MÁV-tól, majd 1957 januárjában letartóztatták. A család kilenc hónapig semmit sem tudott róla – nem volt információ arról, hogy kivégezték-e, meghalt, vagy hol tartózkodott. Fiát kizárták az orvosi egyetemről, és utazási lehetőségeit erősen korlátozták. 1957 júniusában végül Kamuti Jenő kiutazhatott egy moszkvai rendezvényre, a világifjúsági és diáktalálkozóra. A tőrözők versenyében legyőzte Mark Petrovics Midlert, a szovjet vívás egyik legjobbját, aki később olimpiai és világbajnok lett. Ezzel az első aranyérmet szerezte meg a magyar csapat. A küldöttség vezetője, Komócsin Zoltán ünneplésre hívta, és bármilyen kedvezményt felajánlott. Kamuti azonban egy kéréssel élt: szeretné megtudni, hogy apja életben van-e. Bay Béla ezt hallva úgy válaszolt, hogy a Gulágra viszik majd, nem fog hazatérni.
Azonban hazajött. 1957 szeptemberében az ÁVH felkereste, majd egy Akácfa utcai címre rendelte be. Az udvaron fegyveres őröket és géppuskákat látott – az épületet börtönné alakították ki. Ekkor közölték vele, hogy találkozhat apjával. A tájékozódást és a beszélgetést a családi szorongás befolyásolta; a fiú hétköznapi dolgokról számolt be – szeptemberről, a tatáról, a tűzifa beszerzéséről. Az ÁVH szerint ezek titkos üzenetek voltak. Az idősebb Kamuti Jenőt később bíróság elé állították, 1960-ban szabadult, de házi őrizetbe került. Nem dolgozhatott többé, alkalmi munkákból élt, és negyvenkilenc éves korában meghalt. Kamuti Jenő számára a melbourne-i olimpia kihagyása sosem maradt csupán egy elmaradt sportlehetőség. Amikor megkérdezték, megbánta-e az edző tanácsára hallgatást, egyértelmű választ adott: az olimpiai győzelemnél többet ért neki, hogy megmenthetné apja életét.