Markgráf Ákos: Visz előre a koppenhágai közeg
Markgráf Ákos nyáron az Újpestről a dán rekordbajnokhoz, a Koppenhágához szerződött, és a klub támadó játékstílusú közege gyorsan beillesztette a huszonegy éves magyar védőt. Az egyszerűsített, ugyanakkor agresszívabb játékstílus és az öltözőben meglévő közvetlen légkör egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a játékos már első dán bajnokiján végig pályán maradhatott, és csapata a Nordsjaelland ellen zárt kapus győzelmét aratta.
Markgráf számára váratlan volt, hogy három kispadozás után már olyan lehetőséget kapott, amely rögtön teljes mérkőzésnyi játékidőt jelentett. A tehetséges védő előzetes teljesítménye – különösen a Debrecen elleni Konferencialiga-mérkőzésen végzett munkája – meggyőzte a vezetőedzőt, Bo Svenssont, hogy bevetesse őt az élmeccsen. Az első alkalommal nem remegett senki a kijelöléséhez, hiszen a fiatal magyar játékos edzéseit követően is jól teljesített, és Svensson az öltözőben személyesen kifejezte megelégedettségét azzal, hogy Markgráf fel tudta venni az igazodott ritmust.
Az első hetekben azonban korántsem volt magától értetődő a bekerülés. A klub váltást követően akár három hónapra számíthat a beilleszkedési időszak, amit maga Markgráf is tudatosan kezel. Nyilván minden futballista játékot szeretne, és a várakozás türelmetlenséggel jár, azonban a magyar védő meg tudta érteni, hogy az elvárt időt kell adnia, hogy bizonyíthasson. Az eredmény azt mutatja, hogy amikor eljött az alkalma, sikeresen mutathatta be képességeit.
A dán futball több ponton megkövetelte a játékstílusának átíródását. Markgráf hangsúlyozta, hogy szükséges volt a játék egyszerűsítése – a belső védő nem kell, hogy minden támadásnál gólpasszban gondolkodjon. Ha van lehetősége olyan kollegákkal dolgozni, akik három méterrel előtte helyezkednek el, neki oda kell adnia a labdát és hagynia őket szervezni a játékot. Ugyanakkor, ha ő lát valamit, nincs tiltva az átadás. Ennél is fontosabb szempont az agresszivitás: a dán futballban az ütközéseket nem lehet elkerülni, ha párharcra kerül sor, keményen kell állni.
A Koppenhágában tapasztalt elvárások szerkezetét nem szóbeli kritika, hanem a játékidő megvonásán keresztül közlik. Aki nem tesz be abba a munkát, amelyet megkövetelnek, azt enyhe játékidő-csökkenés helyett egyszerűen nem küldi ki a pályára az edző. Ez az egyértelmű visszajelzésrendszer követel kitartást és folyamatos fejlődést. Az egyéni videózások, csapatvideózások és az edzés utáni külön gyakorlások tehát nem opcionálisak, hanem elengedhetetlenek.
Fizikai terhelés tekintetében a dán futball más szintet képvisel, bár Markgráf nem kezdett nulláról. Az olyan játékosok számára, akik otthon is szeretnek edzeni és maximumot kívánnak nyújtani, a terhelés nem teljesen ismeretlen. A különbség az, hogy Koppenhágában folyamatosan megkövetelik a határok feszegetését, és ha valaki ezt nem teszi meg, nagyon gyorsan látszik rajtán a lemaradás. Az intenzitás másféle, de Markgráf ezt jól élte meg, és azt érzi, hogy fejlődéshez vezet.
A meglepetés az öltözőben várta a legtöbbet. A nagynevű játékosok, akik máshol csapatkapitányok vagy meghatározó futballisták voltak, a Koppenhágában nem őriznek távolságot az újonctól. Markgráf remek közegbe került, ahol szinte nincs hierarchia. A posztjából adódóan őt is szükséges irányítania a pályán, és ezt természetesen fogadják. Nem érzi azt, hogy új lévén és fiatalon csendben kellene maradnia. Az angolországi kommunikáció sem okoz gondot, hiszen mindenki tökéletesen beszél az nyelven.
Az ősz felé tekintve Markgráf alapvető célja az, hogy visszakerüljön a magyar válogatottba, amihez számos játékpercre lesz szüksége. Szintén szeretné, hogy további fejlődési ívét megtartva a klubban kiemelkedő teljesítményt nyújtson, valamint beváltsa a Koppenhágában a hozzá fűzött reményeket.