Meghalt az az Inter legendája, gyászol az egész futballvilág
Sandro Mazzola, az Internazionale és az olasz futball egyik legkimagaslóbb személyisége 83 évesen elhunyt. A legendás támadó az Inter szívében játszott végig aktív karrierjét, és olyan diadallal ékesítette pályafutását, amely máig példátlannak számít a milánói klub történetében.
Mazzola 1942-ben született Torinóban, ám sorsának alakulása hamar rákezdett egy tragikus fejezetre. Édesapja, Valentino Mazzola a Grande Torino csapatkapitánya volt, aki 1949-ben életét vesztette a supergai légikatasztrófában. Az akkor mindössze hatéves Sandro ekkor már özvegysorsra jutott, ám ez nem törte meg a futballban rejlő tehetségét. 15 éves korában az Inter utánpótlásába kerül, majd 1961-ben, 18 évesen debütál a Serie A-ban. Az 1962–63-as idénytől kezdve Helenio Herrera edzésén rendszeres kezdőként száll pályára, és hamarosan a Grande Inter legfontosabb támadója lesz.
Teljes felnőtt karrierét az Internazionalénál töltötte, 1961-től 1977-ig szinte megszakítás nélkül a milánói zászló alatt küzd. Ez alatt az időszak alatt az Inter a legfényesebb periódusát éli meg európai szinten. Mazzola négy olasz bajnoki címet, két BEK-győzelmet és két Interkontinentális Kupát nyert az együttessel. Az 1964-es BEK-döntő Bécsben az egyik legemlékezetesebb pillanata pályafutásának, ahol az Inter 3–1-re legyőzi a Real Madridot, és Mazzola maga két gólt szerez. Egy év múlva az Inter ismét örökre nevéhez fűzi a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Az 1963–64-es BEK-sorozatban gólkirályi cím jut neki, és két döntőben is eredményes szerepet vállal. Egyéni elismerésként 1971-ben az Aranylabda-szavazáson Johan Cruyff mögött a második helyet foglalja el.
Az olasz válogatottban 1963-ban debütál, és összesen 70 meccsen 22 gólt szerez. Karrierje csúcspontjához az 1968-as Európa-bajnokság alatt érkezik, amikor hazai pályán az olasz csapat kontinentális bajnoki címet szerez. Két évvel később a mexikói világbajnokságon ismét nagy szerepet játszik az Azzurriban, amely az elődöntőkön túl a döntőig menetel, de itt Brazília 4–1-es győzelmét kell elkönyvelnie. Klubszinten életpályáját meghatározza a rivalizálása az AC Milan klasszisával, Gianni Riverával, akivel klub szinten ellenfélként, válogatottban pedig csapattársként működik együtt.
Játékosként történt visszavonulása után Mazzola az Internél vezetői pozícióban tevékenykedik. 11 évet tölt a klub különböző tisztségekben, többek között szerepet vállal olyan világsztárok szerződtetésében, mint Ronaldo vagy Álvaro Recoba. Később a Genoa és a Torino mellett dolgozik, valamint sokáig televíziós szakkommentátorként közvetíti tudását az új generáció felé. Halálával az európai futball egyik megalapozó alakja, a posztmodern futball előfutára tűnik el a szellő közül.