Meghalt Lauber Gyula, a magyar labdarúgás meghatározó alakja
Lauber Gyula életének 90. évében, szeptember 4-én hunyt el. A rákospalotai születésű sportember a magyar labdarúgás egyik legmeghatározóbb személyisége volt, aki több mint fél évszázadon át szolgálta az élvonali játékvezetést és később szervezeti feladatokat is ellátott.
Lauber Gyula 1963-ban tette le játékvezetői vizsgáját a Budapesti Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága előtt. Karrierje a főváros alsóbb szintű bajnokságaiban indult, ahol alapos gyakorlatot szerezve haladt felfelé a hierarhián. Pályafutása során az NB III-ban, az országos utánpótlás-bajnokságban és az NB II-ben is fújta a sípot, mielőtt az élvonalba lépett volna. Az NB I-ben való bemutatkozása 1975-ben történt, amikor a Csepel és a Diósgyőr közötti mérkőzést dirigálta. Ez a debut egy hosszú és megbecsült pályafutás kezdete volt, amely alatt összesen 109 élvonalbeli találkozót vezetett.
Munkája nem maradt ismeretlen a nemzetközi szervezetek számára sem. Az 1970-es és 1980-as évek fordulóján, konkrétan 1977 és 1982 között, a FIFA és az UEFA játékvezetői keretének tagjaként működött. Ez a megtiszteltetés lehetőséget adott rá, hogy válogatott- és klubmérkőzéseket is irányítson európai szinten, bizonyítva, hogy felkészültsége és szakértelme nemzetközi mércéknek is megfelelő volt. Aktív játékvezetői pályafutását 1984-ben fejezte be, a Zalaegerszeg és az Újpest közötti mérkőzéssel zárva le az egy korszakot. Ugyanabban az évben, munkásságának elismeréseként, Arany jelvény kitüntetésben részesült.
Visszavonulása után sem vált tétlenné. Az 1990-es évtől az MLSZ Játékvezető Testület Fegyelmi Bizottságának vezetője lett, és ezt követően számos fontos pozíciót töltött be. Az MLSZ Játékvezető Bizottsága elnökségi tagjaként, a játékvezető-küldő bizottság vezetőjeként és országos ellenőrként is dolgozott. Részt vett a Magyar Kupa Bizottság tevékenységében is, így szervezeti szinten is formálta a magyar labdarúgást. A Magyar Labdarúgó Szövetség 2013-ban, amikor Lauber vizsgája 50 éves évfordulóját ünnepelték, külön elismerésben részesítette őt.
Hamvait október 2-án helyezik örök nyugalomra a budapesti Boldog Salkaházi Sára-templom urnatemetőjében, ahol személyi és szakmai életének sokéves munkásságára emlékezhetnek azok, akik szerették vagy szakmailag tisztelték.