Mellbevágó hírt kapott az élvonalbeli futballista, édesanyjával együtt zokogásban törtek ki
Pablo García, a spanyol élvonalbeli futballista édesanyjával együtt könnyekben töltötte el azt a pillanatot, amikor végleg elhagyta a Real Betist, a klubot, ahol gyermekkora óta játszott. A 20 éves szélső nem kívánta elhagyni nevelőklubjának sevillai székházát, azonban akarata ellenére kellett csatlakoznia a Racing Santanderhez. Fájdalmas búcsúja kapcsán olyan felvételek terjedtek el a spanyol sajtóban, amelyek megérintették a közönséget és a sportvilágot egyaránt.
García a Real Betis akadémiáján kezdte futballistapályáját hatéves korában, és a klubban végigmenetelt nyújtott a fiatalabb korosztályok között. Az utánpótlásban a Real Betis történetének legeredményesebb játékosává nőtte ki magát, mielőtt felkerült a felnőtt csapathoz. A tavalyi évben mutatkozott be a La Ligában, majd mindössze két hete szerezte meg első élvonalbeli gólját. Mindez azt sejttette, hogy a fiatal tehetség hosszú jövőt tölthet majd a sevillai klubban.
Az előre nem látható fordulatot azonban egy szigorú pénzügyi szabály okozta. A spanyol futball rendszere ugyanis korlátozza a klubok költekezési lehetőségeit: egy csapat csak akkor tud új játékosra költeni, ha játékoseladásból vagy fizetéscsökkentésből fel tud szabadítani azonos értékű összeget. A Real Betis az átigazolási időszak utolsó napjaiban úgy döntött, hogy a Real Madridtól szerződtet Dani Ceballost, amely döntés finanszírozása érdekében a klubnak el kellett adnia saját játékosait.
García személyében ezt az áldozatot követelték meg tőle. Bár a futballista nem kívánta elhagyni az egyetlen klubot, amelyet ismert, és nem vágyott a csapathagyásra, a szervezeti szerkezet végigvitele miatt kénytelenül kellett csatlakoznia a Racing Santanderhez. Az ifjú labdarúgó és édesanyja zokogva hagyták el a Real Betis székházát, amit a spanyol sajtó képekben is dokumentált. A jelenet széles körben kritikát váltott ki az 1:1 szabály miatt, amely sok szurkoló véleménye szerint túl kemény következményekkel járhat a fiatal tehetségekre nézve.
A történet emblematikus példája annak, hogyan szakíthatnak szét a merev pénzügyi szabályok egy játékos és nevelőklubjának kapcsolatát, függetlenül az érintett fél akaratától. García esetében különösen fájdalmas az eset, hiszen egyetlen klubja volt, és ott szerette volna építeni futbollistapályáját, ám a szervezeti döntések ezt lehetetlenné tették számára.