Nagy Zsuzsa: Engem a torna egész életemben boldoggá tett
Nagy Zsuzsa november 14-én ünnepli 75. születésnapját, és az ünnepi naphoz visszatekinthet egy olyan pályafutásra, amely nemcsak sportsikerekkel, hanem egy egész élet során tartó boldogsággal ajándékozta meg. Az olimpiai és világbajnoki bronzérmes tornász számára a sport nem csupán versenyzői évek alatt volt meghatározó, hanem olyan közeg maradt, amely szorosan elkísérte életét a versenypályáról az edző munkáig és azon túl is.
Nagy Zsuzsa a Ferencvárosban kezdte meg tornászi pályafutását, majd egy költözés után a Postásban folytatta. Az a körülmény, hogy 172 centiméteres magassága a klasszikus tornászalkathoz képest szokatlannak számított, nem törte meg a fiatal sportolót. Éppen ellenkezőleg: megtanulta saját adottságait felhasználni, és olyan szerekben is jeleskedett, ahol magassága szokatlansággal számított. A felemás korlát lett az egyik kedvenc szerének, amely azt bizonyítja, hogy megfelelő mentális erővel és technikai készséggel bármelyik akadályt lehetett leküzdeni a tornában.
Az 1972-es müncheni olimpián Nagy Zsuzsa a magyar csapat tagjaként állhatott fel a dobogó harmadik fokára. Csapatérmét követően két évvel később az 1974-es várnai világbajnokságon is bronzérmet szerzett csapatban. A két világversenyen sikeresnek bizonyult összeállítás meglehetősen speciális jellemzőkkel rendelkezett. Nagy Zsuzsa szerint az egymáshoz közeli tudásszint volt az egyik kulcselem: a lányok nagyjából egyformán képzett tornászok voltak, és bár voltak közöttük kiemelkedőbb egyéniségek – Medveczky Krisztinára vagy Császár Mónikára gondolva – alapvetően kiegyensúlyozottnak volt mondható a csapat. Ez azt jelentette, hogy végül is mindegy volt az úgynevezett nyolcból ki kerül be a hatba. Az igazi erőssége azonban a megbízhatóságban rejlett: a csapatnők gyakorlataiban megbízható voltak, és a világversenyeken nem romlottak el az elemek.
Versenyzői pályafutása után Nagy Zsuzsa nem szakadt el a tornától. A KSI-ben gyermekek edzésével foglalkozott, és többek között válogatott tornászok nevelésében játszott szerepet. Lánya, Pásztor Ildikó szintén a tornasport felé fordult, és válogatott tornászként érvényesült. Nagy Zsuzsa 2018-ban, nyolc évvel ezelőtt vonult nyugdíjba az aktív edzői munkából, de a sportág iránti érdeklődése nem kopott meg. Ma is követi a világversenyek eredményeit és rendszeres nézője az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságoknak.
A tornászévek és az edzői munka mellett a család is fontos helyet foglalt el Nagy Zsuzsa életében. Fia, Gábor és lánya, Ildikó jelenleg külföldön élnek, de az unokák gyakran hazajönnek. Nagy Zsuzsa úgy érzi, hogy az a fajta egyensúly, amely a sport és a családi élet között fennállt az ő pályafutása alatt, hozzájárult ahhoz, hogy edzőként kiegyensúlyozottnak maradjon. Az egész életét a torna határozta meg és töltötte be boldogsággal, és visszatekintve úgy látja, hogy munka, sport és család ritka harmóniában működtek együtt az életében, ami szerencsés helyzetnek tekint.