Népsport: Igaza lett Alf Ramsey-nek
Az 1966-os világbajnokság döntője máig az egyik legmegrázóbb eseménye a futbaltörténelemnek, melyet az angol válogatott számára Sir Alf Ramsey szövetségi kapitány irányításával nagy diadallal végzett. Az angol gólvonal-bejegyzés azonban a hosszabbítás során történt események miatt még évtizedek múltán is vitatott marad, különösen Geoff Hurst második gólja kapcsán, amelyet egy rendkívüli technikai információhiány miatt ítélhettek meg helytelenül.
Anglia kitűnően készült a tornára. A csoportkörben az uruguay elleni nyitányon Banks kapus, Cohen, J. Charlton, Moore, Wilson védelem, Ball, Stiles, B. Charlton középpálya és Greaves, Hunt, Callaghan támadósoros összeállítást mutatkozott, amely 0:0-s döntetlen lett. Ezt követően a mexikóiak és franciák elleni összecsapásokat is megnyerte Anglia, majd a negyeddöntőben Argentína 1:0-ra legyőzésével Ramsey az azóta végig használt tíz játékos közül már ebben az összeállításban megváltoztatta a csatársort: Jimmy Greaves helyett Geoff Hurst, Callaghan helyén Martin Peters kezdett.
Az elődöntőben az angolok 2:1-re győztek Portugália ellen, egy olyan mérkőzésen, amely az angol játék minőségét illetően felülmúlt mindent. Ramsey a meccs előtt magabiztosan nyilatkozott: egyedül a Rimet-kupát akarja. Gordon Banks kapus pedig azt vallotta, hogy Anglia lesz a győztes. Az angol kapitánynak fontos előnye volt, hogy a német válogatott korábban még sosem győzött az angol csapat ellen.
A finálé rendkívüli dramaturgiai fordulatokkal járt. Az utolsó percig Anglia 2:1-re vezetett, de Weber egyenlített, így hosszabbítás következett. Hurst harmadik percben betalált, majd a 101. percben olyan helyzetbe kerül, amely a futballtörténelem legvitatottabb pillanata marad. A labda az egyik szögletről pattant a lécről a gólvonal mögé, a játékvezető, Dienst az azeri nemzetiségű szovjet partjelző, Tofik Bahramov jelzésére gólt ítélt meg. Hurst később a 120. percben biztosan betalált az 4:2-es végeredményt beállítva.
A magyar bíró, Zsolt István azonban később felvetette egy döntő körülményt: az eligazítás napján felvetődött a kérdés, hogy az egyes országok partjelzői hogyan jelzik a játékvezetőnek a gólvonal-vitás helyzeteket. Bahramovnak azonban nem érkezett meg tolmácsa az értekezletre, így nem értette meg a kérdést. Emiatt az alapvető kommunikációs csatorna hiányzott a kritikus pillanatban, így Bahramov nem tudott egyértelmű jelzést adni a gól kapcsán.
Ramsey magas szintű értékelést adott: a német csapat, bár kitűnően játszott, fizikai kapacitásban elmarad. Helmut Schön a német szakvezetője pedig bár büszke volt csapatára, keserűen utalt a vitatott gólra. A mérkőzés végül az angol fölényt jelentette, azonban az történelmi bizonytalanság mindmáig megmarad.