Népsport: Lőszergyári capriccio – 140 éves az Arsernal FC
A londoni Woolwich Arsenal lőszergyárban dolgozó munkások 1886 októberében alapították azt a klubot, amely máig az angol futball egyik legmeghatározóbb intézménye. David Danskin és társai – köztük Elijah Watkins, John Humble és Richard Pearce – körülbelül tizenöt fős csapatukkal szerény kezdeteket vett az Arsenal, amely ma már 140 éves történelmet könyvelhet el magáénak.
Az alapítók első pénzalapot gyűjtöttek össze, amelyből labdát és egyéb felszerelést vásároltak. Az egyik alapító, Fred Beardsley a Nottingham Forest korábbi játékosa volt, és ő inspirálta az Arsenal ma is használt piros szín kiválasztását, bár a döntésről számos legenda kering. A szerény gyári műhely után Dial Square néven futballozó fiúk első mérkőzésén 6:0-s győzelmet arattak az Eastern Wanderers ellen 1886. december 11-én. Hamarosan Royal Oak nevű törzskocsmájuk után Royal Arsenalra változtatták meg nevüket, majd 1891-ben a gyári elnevezést vették fel, így váltak Woolwich Arsenallá. 1893-ban végül csatlakoztak a futball-ligához.
A klub gyors fejlődésnek indult: már 1904-ben feljutottak az angol első osztályba. Az 1910-es évek azonban pénzügyi válságot hoztak, amely miatt 1913-ban újra a második vonalba kerültek. Ez idő alatt költöztek fel a Highbury-be, amely Észak-Londont lett a klubjuk igazi otthonává. A név rövidült, eltűnt belőle a Woolwich megnevezés. Történelmi fordulat volt 1919, amikor a pénzügyi problémák miatt az élvonalból kiesni készülő Tottenham Hotspur helyén sikerült visszakerülniük az első osztályba – és azóta folyamatosan ott szerepelnek.
Herbert Chapman 1925-ben érkezése mérföldkövet jelentett a klub történetében. A 47 éves mester a Huddersfield Townnal előzőleg bajnok volt, és forradalmi edzésmódszereivel átalakította az angol futballt. Chapman 1929-ben olyan korszakbeli sztárokat csábított a Highburyba, mint a skót nemzetközi Alex James és az akkor mindössze 17 éves angol tehetség, Cliff Bastin. Chapman irányítása alatt az Arsenal 1930-ban nyert először FA-kupát, majd az 1931-es és 1933-as bajnoki címet követte. Chapman olyan nagy tekintélyre tett szert, hogy még a Gillespie Road metróállomást is Arsenalra keresztelték át. A menedzser 1934 januárjában váratlanul elhunyt, de utódai, Joe Shaw és George Allison folytatták a sikerek sorozatát a harmincas évek további bajnoki aranyadaival és az 1936-os FA-kupa-győzelemmel.
A második világháború után szerényebb időszak következett, ám az 1970-es Vásárvárosok Kupája-győzelem így is jelentős sikernek számított. Európában azonban csak az 1980-as években villantottak újra: a Kupagyőztesek Európa-kupájának döntőjébe jutottak, ahol tizenegyespárbajban a Valencia legyőzte őket. 1986-ban George Graham lett az új menedzser, aki ligakupa-győzelmével nyitott, majd 1989-ben a kilencedik bajnoki címet szerezte meg az Anfield Road-on Michael Thomas utolsó perces góljával. A kilencvenes évek újabb hazai trófeákat hoztak, 1994-ben pedig a KEK-ben is sikerült megnyerniük az európai kupát.
Az igazi fordulat Arsene Wenger 1996-os érkezésével jött el. Az francia edző alatt Thierry Henry, Dennis Bergkamp és Robert Pires játékát követően az Arsenal 2004-ben veretlen Premier League-szezont zárt, tizenegyen ponttal megelőzve a Chelseát. A klub 2006-ban a Highbury-ből az Emirates Stadionga költözött, ahol Bergkamp búcsúmeccse után új fejezet indult. Az ikonikus játékosok szép lassan távoztak, végül 22 év után Wenger maga is. Az Arsenal végül idén ismét a Premier League trónjára ült, így visszatérve a 2004-es veretlen év dicsőségéhez.