Niki Lauda családja is segített az 1956-os magyar menekülteknek
Az 1956-os magyarországi forradalom híre gyors terjedésével Ausztria is felfigyelt az eseményekre, és a szabadságharc leverése után menekülésre kényszerült magyarok számára jelentős segítséget nyújtottak nyugati szomszédaink. E támogatók között volt a később Formula–1 világbajnok Niki Lauda jómódú bécsi családja is, amely sajátkezűleg szervezte meg a segélyek szállítását az egyéb élet út vágta honfitársainak.
Lauda családjának szerepe az 1956-os magyar krízis kezelésében hosszú időre feledésbe merült, ám az osztrák versenyző 2015-ben megjelent, német nyelvű önéletrajzában családi elbeszélésekre támaszkodva részletesen beszámolt ezekről az eseményekről. A 2019-ben elhunyt F1-es legenda nagyapja, Hans Lauda, a Veitscher Magnesitwerke vezérigazgatójaként az osztrák gazdaság befolyásos szereplője volt. A második világháború alatt a nácik elbocsátották pozíciójából, ám az összeomlásukat követően visszakerült rangos tisztségébe. Az osztrák iparszövetség élén olyan gazdaságpolitikai kezdeményezések előmozdításában játszott központi szerepet, amelyeket az ország gazdasági újjáépítésének motor-erőiként tartottak számon.
Hans Lauda befolyása azonban nem merült ki a gazdaságban. Az 1950-es években a Vöröskereszt elnöki pozícióját is betöltötte, amely státusza révén kapcsolatba került a nemzetközi női arisztokráciával, többek között Gracia Patricia monacói hercegnővel is, aki az Vöröskereszt княжság szervezetét irányította. Ekkor már számos humanitárius programot koordinált, amikor az 1956-os magyar események nyomán menekültáradat indult el nyugat felé.
Niki Lauda visszaemlékezése szerint nagyapja az 1956-os magyar menekültválság során több ezer ember megsegítésének szervezésében vett részt Bécsben. A későbbi világbajnok akkor mindössze hétéves volt, így közvetlen emléke nem maradt az eseményekről, ám anyja részletes elbeszéléseiből értesült a Lauda család tagjai által végzett munkáról. E segélyzésben nem csupán a ház feje vett részt: a családtagok közösen gyűjtöttek ruhákat és egyéb szükségleti cikkeket, majd azokat dobozokba csomagolva szállították a menekülteknek. Az egész háztartás bekapcsolódott a feladatba, amely a gazdasági kiváltságok mellett a szociális felelősségvállalás iránt mutatott elköteleződést.
Különös kontrasztot képez, hogy Lauda összevetette nagyapja jómódú életmódját a humanitárius kötelezettségvállalásával. Hans Lauda a bécsi Ringstrasse palotájában élt, ahol livrét hordó lakájok szolgáltak, akik feketében és fehér kesztyűben jártak. Ez az arisztokratikus luxus azonban nem zárta ki a szociális érzékenységet, amelyet nagyapja az 1956-os történések során gyakorlatban is bizonyított.