NS-címlapsztori: Afrika futballja a vb-n
A labdarúgó-világbajnokságon az afrikai csapatok a csoportkörben kecsegtető teljesítményt nyújtottak, ám az egyenes kieséses szakaszban sorban búcsúztak el. Marokkó esésével a negyeddöntőben már nem maradt afrikai válogatott a verseny későbbi szakaszában, így ismét várat magára az kontinens focijának nagy áttörése a világeseményekben.
Az elmúlt három évtized során visszatérő kérdés foglalkoztatja a szakértőket és a szurkolókat: mikor lesz képes Afrika arra, hogy ne csupán szórvány sikerekből, hanem szilárd, kitartó jelenlétel járuljon hozzá a világbajnokság döntő fázisához? Az idei verseny is ezt az ismétlődő mintázatot erősítette meg. A csoportkör végén bár versenyképes játékkal léptek fel az afrikai csapatok – Tunézia kivételével mind érdemben szállt szembe az ellenfelekkel –, azonban az erősebb ellenfelek elleni összecsapásokban végül tehetetlen maradtak.
Jól tükrözi ezt a Marokkó elleni esemény is: a nordafrika ország a Franciaország ellen játszott nyolcaddöntőjében, illetve ezt követően a negyeddöntőben már nem tudott felvenni versenyt a világméretű élcsapatokkal. Az 2–0-s vereség Franciaország ellen kijelölte az utolsó afrikai csapat sorsát, így a további küzdelmeket már csak az európai és délamerikai nemzeti együttesek vívhatták meg egymás között.
Az afrikai futball jelenlegi dilemmája kettős természetű: olyan megoldást kell találnia, amely a kontinens sajátságos játékstílusát, a helyi futballkultúra értékeire építő szemléletét képes a moderna módszerivel harmonikusan összeegyeztetni. Azonban az sem vitatható, hogy a technikai fejlettség, a szervezettség és a finanszírozás terén még számos lépcsőfok választja el az afrikai klubokat és válogatottakat a globális elit szintjétől. Tunézia eltérő teljesítménye bizonyította, hogy az afrikai csapatok között is markáns különbségek vannak felkészültségben és potenciálban.
A világbajnokságon résztvevő tíz afrikai csapat közül kilenc valóban versenyképes játékot mutatott fel, amely jelzi, hogy az kontinens focija fejlődik, de a végső szinten, az ötödik meccsek, a hosszabbítások, a büntetőket igénylő összecsapások alkalmával még hiányzik az a tapasztalat és mentális erősség, amely a nagy csapatokat megkülönbözteti. Afrika futballjának jövője ezért nem ígérkezik egyszerűnek, de az alapvetően erős szereplés reményt ad arra, hogy a következő évtized elhozza a várt változást.