Október 23: a nap, amikor megállt a futball, és széthullott az Aranycsapat
1956 októberének 23-i napja a magyar futballtörténet végzetes fordulópontjának bizonyult. Amikor kitörtek az utcai harcok a fővárosban, a politika és a forradalom egyetlen csapással szétszakította az ország sportjának legfénylőbb időszakát – az Aranycsapat, a valaha volt legnagyobb magyar futballgeneráció végleges felbomlása ekkor kezdődött el.
Az október 23-i reggel még a normalitás látszatát őrizte. Aki fellapozta a Népsportot aznap délelőtt, az csupán a szokásos sportlétesítményi közleményeket és meccsütemezéseket olvashatott. A klubok vezetői az elhalasztott bajnoki mérkőzések időpontjairól egyezkedtek, nemzetközi kupameccseknél és külföldi túráknál tárgyaltak. A Budapesti Honvéd, amelyben az Aranycsapat gerincét képező Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Bozsik József is játszott, éppen az újonnan indult Bajnokcsapatok Európa Kupájára készült az Athletic Bilbao ellen. Senki sem sejtette, hogy a csapat ebből a turnéból soha többé nem térne haza teljes kerettel.
Az Aranycsapat valójában egy héttel korábban, október 14-én játszotta utolsó mérkőzését a forradalom előtt. Bécsben, a Práter-stadionban, hatvanötezer néző előtt 2:0-ra legyőzte Ausztriát. Puskás Ferenc és Sándor Csikar góljait követően a csapat október 23-ára már klub szintjén készült fel, novemberi Svédország elleni válogatott meccsre is készülödött – egy összecsapásra, amely végül a történelem viharában sosem valósult meg.
Amikor délután és este kitörtek az első harcok, a Honvéd játékosai edzéseit azonnal félbeszakították. A bajnokságot határozatlan időre felfüggesztették. A helyzet azért volt különösen kritikus, mert a Honvéd a szovjet Néphadsereg csapata volt, játékosai pedig hivatalosan katonatiszti rangban állomásoztak – Puskás Ferenc ezredesnyi volt. A forradalom első napjaiban a futballisták családtagjaik biztonságáért aggódva szétszóródtak az otthonokba vagy vidéki rokonokhoz. A fővárosban dúló utcai harcok miatt a stadionok megközelíthetetlenné váltak, szervezett edzésről eszó sem lehetett. A Bilbao elleni visszavágó rendezése lehetetlenné vált.
Puskás Ferenc és Bozsik József vezetésével a csapat vezetősége felismerte az ellehetetlenült helyzetét. A forradalom első optimistább napjaiban, október 23 után egy héttel, engedélyt kértek és kaptak a sportvezetésektől, hogy külföldön készülhessenek. November 1-én egy busz elindult vele az országból. Az útjuk kalandosan alakult: autóbusszal próbáltak Bécs felé jutni, ám a szovjet csapatok mozgása miatt nehézségekbe ütköztek. Végül gyalogosan és teherautókon keresztül érték el Ausztriát, onnan Párizson át jutottak Spanyolországba.
A bilbaói nyolcaddöntő első mérkőzése november 22-én került megrendezésre a San Mamés stadionban. A kezdőkörben a játékosok térdelve imádkoztak Magyarországért – egy pillanat, amely mélyen megérintette a spanyol futballtörténetet. Az Athletic 3:2-re nyert. Az ország november 4-i szovjet meghódítása után hazatérés lehetetlenné vált. A visszavágót brüsszeli semleges helyszínen, a Heysel Stadionban játszották december 20-án, amely 3:3-ra végződött. Ez volt az utolsó tétmérkőzés, ahol az Aranycsapat gerince együtt léphette meg a pályát.
A kiesés után a csapat megtagadta a hazatérést és illegális dél-amerikai turnéra indult. Puskás, Kocsis és Czibor végleg Spanyolországban maradtak. Az Aranycsapat soha többé nem állt föl.