Rudolf Gergely: Nem látni olyan csatárokat, akik dörömbölnének a válogatott ajtaján
Rudolf Gergely, a magyar labdarúgás korábbi válogatott csatára komoly aggodalmakat fogalmazott meg a nemzeti együttes támadójátékával kapcsolatban. A 28-szeres international szerint jelenlegi játékoskínálatban hiányznak az olyan feltörekvő csatárok, akik igazán versenyeznének a válogatott mezéért, és ezt különösen az Ukrajna elleni mérkőzésen lehetett érzékelni.
Gergely kiemelte, hogy Sallai Roland és Varga Barnabás visszavonulása nagyon érezhető a csapatban. Az általa említett összecsapáson nyilvánvalóvá vált, mennyire szűkös a magyar támadójátékosok készlete. Szerinte az a probléma, hogy alig akad olyan játékos az első sorban, aki egyéni képessége révén meg tudná verni védhető ellenfelet, vagy aki a beadásoknál valóban veszélyt tudna jelenteni a támadás szempontjából. Gergely szerint elkeserítő, hogy nincsenek olyan fiatal csatárok, akik a válogatottért küzdenének.
Ugyanakkor pozitív hangsúlyt helyezett Jurek Gábor ifjú csatárra, akit újonc posztján értékelt. Gergely szerint az ő mérkőzésein két jelentős megmozdulása már egyértelműen lehetőségeket teremtett, és a voltánként játékos szerint a folytatásban szép jövő előzheti meg ezt a játékost. Ez a típusú friss perspektíva legalább fénysugár az egyébként sötétebb képben.
Az Észak-Írország elleni találkozóra vonatkozóan Gergely világosan fogalmazott meg taktikai javaslatokat. Véleménye szerint nem lenne célszerű erőből versenyezni az északírek ellen, hiszen azok az erőben meghatározó képességeket mutatnak. Ehelyett inkább a gyors, mozgékony játékosokra és a szinten művészi kombinatív futballra kellene alapozni, amely még az ellentámadásokból is veszélyes lehetne.
Gergely ugyanakkor értékelt Marco Rossi szövetségi kapitány döntéseit, elismerve, hogy ő sokkal alaposabban látja a csapat igényeit. Azonban fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a válogatott jelenleg jelentős átalakuláson megy keresztül. Nagyon sok új és fiatal futballista lépett be a keretbe, nekik meg kell ismerkedniük az international szint követelményeivel és a hozzá tartozó pszichikai terheléssel. Saját élménye alapján felidézte, hogy az első nemzetközi meccsén a nyomás olyan nagy volt, hogy az oldalvonalon ki akarta vezetni a labdát, annyira dolgozott benne a szorongás. Az ilyen adaptáció időt igényel, amit azonban a sűrű mérkőzésnaptár nem engedélyez szokványos mértékben.
Végül Gergely hangsúlyozta a szurkolók szerepét, akik az Ukrajna elleni mérkőzésen végig támogatták a nemzeti csapatot. Ezt magában nagyon pozitívnak értékelte, és úgy vélte, hogy ezt a támogatást szükségesnek érzi az átalakuló válogatott számára.