Szoboszlai a bemelegítésnél közel járt ahhoz, hogy ne vállalja a játékot
Szoboszlai Dominik végül vállalta a játékot Grúziában, noha a bemelegítésnél komoly kétségei voltak a sérült lábát illetően. A magyar válogatott csapatkapitánya az első félidőben bizonytalannak tűnt az indulásra, ám utolsó pillanatban úgy döntött, hogy nem hagyja cserben a csapatot. Magyarország végül magabiztosan, kétgólos győzelemmel zárta a mérkőzést Tbilisziben.
Szoboszlai a mérkőzés után beszámolt a mérkőzés előtti döntésérről és felkészülésérről. Elmondta, hogy mentálisan száz százalékig azt akarta, hogy játsszanak, azonban az orvosi stáb vonakodott a játékra való engedélyezés miatt. Az utolsó másfél edzésen már a pályán mozgott, ám a bemelegítéskor egy lövésnél megérezte a problémát a lábában. Végül azonban úgy határozott, hogy mégis pályára lép, hiszen már eddig eljutott az erőfeszítéssel. Szoboszlai kiemelte a sikeri tényezőket: a csapat küzdőszellemét, az egységet, valamint a szögletekben és hosszú kirúgásoknál szerzett lehetőségeket. Az egyik gól egy szöglet után született, amely Sallai csúsztatásából indult és végül egy grúz játékosról kerülhetett be a kapuba. A mérkőzés után azonnal új kezelési ciklus kezdődik nála, hogy keddig ismét teljes állományban tudjon készenlétét vállalni.
Tóth Balázs nagyon örült annak, hogy az ő indításából származott az egyik gólszerzési lehetőség. A kapus úgy érezte, hogy a második gól gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. Igaz, hogy a magyar válogatott nem produkált szép futballt, azonban az összes játékos kiváló hozzáállást mutatott. Tóth Balázs saját szerepét szerényen értékelte, csupán egy védésről emlékezett az utolsó szakaszban, amely után szabálytalanságot követtek el Schäferrel szemben.
Varga Barnabás góljával tért vissza a csapathoz, és ezt nagyon köszöntötte. Úgy vélekedett, hogy nem hiányozhatott valami nagyon, mivel a válogatott az első négy mérkőzésen hét pontot szerzett és továbbra is az első helyért harcol. A második félidő sikeresebbnek bizonyult számára is, egy fejese alig maradt el a kapuhoz. A csapatmunka dicséretét emelte ki, valamint a szurkolók fantasztikus támogatását.
Schäfer András jubileumát ünnepelhette: az ötvenedik válogatott mérkőzésén győzott. Hangsúlyozta, hogy nem a legszebb encuentro volt, néha inkább birkózásnak hasonlított, mint futballmeccsnek. Az első félidőt gyakorlatilag ajándékba adták az ellenfélnek, azonban a második félezredben átvették az irányítást és minőségi játékkal szerezték meg a második gólt. Értékesnek nevezte a győzelmet, és úgy érzett, hogy az egész csapat cserélni szeretne volna tízet, ha lehetett volna. Jubileuma kapcsán meghatódottságáról beszélt, hiszen tudja, hogy nem volt garantált ez az út. A sérülésén túljutva most élvezi a legjobban a futballt, és reméli, hogy még sok mérkőzés vár rá.