Tokmac Nguennek hiányzik a Ferencváros, és tudja, ez az érzés sohasem múlik el
Tokmac Nguen egy nagy kalandba kezdett 2024 nyarán, amikor a Ferencvárostól Japánba, a Tocsigi labdarúgó csapatához szerződött. A 32 éves norvég támadó azonban még csak ismerkedik új otthonával, és bár elkötelezett az új kihívás iránt, nyíltan bevallotta, hogy hiányzik neki a magyar klub – olyan érzés, amelyről azt vallja, hogy sosem múlik el teljesen.
Az alkalmazkodás nem volt gyors. Nguen egyedül érkezet Japánba, miközben családja még Norvégiában maradt, és csak januárban tervezik az átköltözést. Ez az elszigeteltség kezdetben nehéz volt számára, de aktívan igyekszik felfedezni új környezetét. Az országnak megvannak a maga írott és íratlan szabályai, amelyeket a futballistának meg kellett tanulnia. Az öltözőbe utcai cipőben belépni például szokástalannak számít, és Nguen többször elfelejtette ezt a szabályt, csak csapattársainak megvetítő tekinteteiből jött rá a tévedésére. A borravaló adása is furcsa volt számára, hiszen Japánban ezt kellemetlennek tekinthetik az emberek.
A pozitívum azonban erősen felülmúlja a nehézségeket. Az első pillanattól magával ragadta Nguen az emberek kedvessége és figyelme. Ha segítségre szorulnak, különösen akkor, ha nyilvánvaló, hogy külföldi valaki, azonnal előjön az ő segítségükre. A nyelv azonban kihívást jelent – csapattársainak nagy része csak japánul beszél, és csak pár nemzetközi játékost találhat a keretben, akikkel kommunikálhat: van brazil, horvát és dél-koreai mellett olyan ausztrál-japán játékos, aki folyékonyan beszél angolul. Ezekkel az emberekkel tölti szabad idejét, és ők segítik az integrációt.
Japán kultúrája már régen vonzotta Ngeuent. Az ország filmjeiről és szokásairól hallott, és több barátja is futballozott már itt, mind pozitívan nyilatkozott az ország élhetőségéről. Érdekes módon már a Ferencváros időszakában is érkezett ajánlat egy japán klubtól, amely igen magas fizetést kínált. Akkor azonban a szívére hallgatott és maradt a Fradiban, hiszen szeretett, tisztelt és biztonságban érezte magát az magyar klubnál. Azt nem bánja, hogy akkor nemet mondott, de az igény bennem maradt, hogy egyszer ide eljusson.
Karrierje során számos helyen járt – Svédország után Szaúd-Arábiában próbálkozott az Al-Ohduddal. Ez a lépés azonban nem sült el jól. Az Al-Ohdud kiesett, és a legtöbb külföldi szerződése az idényzárólag szólt, így az ő megállapodása is véget ért. Az edzőváltás sem segített a helyzetén – az új tréner sokkal mélyebb pozícióban, hat-osként szeretné látni őt játszani, pedig Nguen támadó, akinek a gólszerzés adja a motivációt. Másként faragni a játékosot senkit sem segített volna.
A szaúdi bajnokságról azonban pozitívan beszél. Az ott eltöltött idő alatt meggyőződött róla, hogy az liga rengeteget fejlődött. A kluboknak rengeteg pénzük van, tíz külföldit is alkalmazhatnak egy csapatban, és világszínvonalú játékosok érkeztek oda. Cristiano Ronaldo Al-Nasrjában játszik, az Al-Hilal pedig a térség legerősebb csapatának számít, Théo Hernandez, Rúben Neves, Szergej Milinkovics-Szavics és Jaszin Bunu is ott szerepel. Még így is érzékelhető azonban a különbség Európa legjobb klubjai és a szaúdi gárdák között.
Nguen szívén viseli a Ferencvárost. Követi az eredményeit, és látott a Celticet megelőző győzelmből felületes összefoglalót, amely nagyszerű teljesítményt mutatott a csapattól. Budapest örökre különleges marad számára, és bár az igazi otthona számára a családját jelenti, Norvégiában nőtt fel és szeretne oda visszatérni később. Azonban nem zárkózik el más lehetőségek elől sem.