Tóth István: Az az olimpiai aranyérem az enyém volt, azt elvették tőlem
Tóth István, a 75 éves kétszeres kötöttfogású világbajnok élete során alapvetően Zuglóban él, ám rendszeresen visszajár szülővárosa, Tiszakécske vidékére, ahol még családtagjai és szülei végső nyughelye találhatóak. Az egykori klasszis nem szokta nagyobb keretben ünnepelni születésnapját, csak szűk körben, csupán azt a szűk kört jelentik az öt gyermek, nyolc unoka és három dédunoka, akikkel szoros kapcsolatot tart. Az elmúlt két hónapban még össze is sereglettünk a család, hiszen Tóth István nemrégiben Tiszakécske díszpolgára lett.
Az év során aktívan fizikai munkával tartja magát rendben, mivel testsúlyára és mozgékonyságára odafigyel, és különösképpen szívesen végez házimunkákat, mint a favágás, létracipelés vagy fára mászás. Habár az edzőteremben nem tölt már sok időt, mivel az életében már számos évtizedet töltött ott, az активу kötöttfogású válogatott munkáját követi szívesen, hetente vagy kéthetente látogatja a csapatot Budapesten, amikor alkalma adódik. Felkínálja tapasztalatát is a fiatal birkózók számára, mivel edző és bíróként is hosszú pályafutása volt.
A 70-es évek során Tóth István és az ugyancsak világbajnok Réczi László között szoros versengés alakult ki a válogatottságért a 62 kilogrammos kategóriában. Bár Réczi négy évvel idősebb volt, Tóth István az országos bajnokságokat rendszeresen nyerte meg, tíz aranyérmével büszke lehet. 1979-ben fordulópont jött, amikor Tóth István világbajnokságon aranyérmet szerzett, és közöttük azóta sem romlott meg a viszony.
Az 1980-as moszkvai olimpiát megelőzően és követően szerzett világbajnoki aranyérmeket, ám az olimpián nem jött össze neki a győzelem. A döntőben a görög Sztilianosz Mijakisz ellen versenyezve, az akkori kettős leléptetési szabályok szerint szerinte jogosan kellett volna nyernie. Emlékei szerint ellenfele kétszer lépett le a szőnyegről, ami passzivitást jelentett volna, azonban végül Tóth István kapta meg a harmadik intést, és a görög nyert. Ez a jelenet azóta is előjön az álmaiban, és a döntő felvételét hiába kereste meg az évek során. Még hetvenedik születésnapjára ismeretője felkereste Mijakiszt, aki bár nem rendelkezik a felvétellel, de kedves válaszlevélben megerősítette, hogy Tóth István kiváló birkózó volt.
Végül, a szerencséről is beszélt, mondván, hogy abban nem hisz igazán, de abban teljes mértékben, hogy az Istenisten fogja a kezét. Gyermekkorában sokat imádkozott azért, hogy világbajnok legyen, és végül teljesült az álma. Habár Olympic és Európa-bajnoki aranya nincs, nagyobb boldogságnak tartja azt, amit elért, és végül azt hangsúlyozta, hogy megálmodott, amit tudott.