Úgy fogadták a norvég válogatottat Oslóban, mintha megnyerték volna a világbajnokságot
Százezernél több norvég ünnepelte szétborította az Osló utcáit, amikor hazatért a világbajnokságon a legjobb nyolc közé jutott nemzeti csapat hétfőn. A fogadtatás példátlanul ünnepélyes volt: a légierő F–35-ös vadászgépei kísérték a reprezentáció repülőjét a norvég légtérben, és a Gardermoenen nemzetközi repülőtéren vízfüggönnyel köszöntötték a hazaérkezőket. A futballisták útja egyenesen Harald királyhoz vezetett, ahol személyesen köszöntötte őket az uralkodó.
A Királyi Palota udvara már kora délután megtelt szurkolókkal, akik szenvedélyes ünnepléssel várták a hazaérkezést. A fegyelmezettségéről ismert norvégok szokatlan lendülettel csapódtak utcára, hogy üdvözöljenek egy labdarúgó-válogatottat, amely történelmi sikereket ért el az Egyesült Államokban. A rendezvényt megelőzően már a norvég közélet szinte felrobbant az izgatottságtól – a szurkolói mobilizáció mérete és intenzitása az egész társadalomra kiterjed.
Norvégia meglepetésszerű szerepléséhez világbajnoki szempontból is feltűnő teljesítmény vezetett. A csapat a nyolcaddöntőben Brazíliát ejtette ki – egy klasszikus focierő ellen pedig nem féltek helyt állni. A negyeddöntőben az angol válogatott ellen lépett pályára, ahol a Thomas Tuchel irányította csapat 2-1-re győzött hosszabbításban. Az eredmény végállomásnak bizonyult a norvégok számára, de az elért eredmények már így is legendás státuszt szereztek nekik a hazai szurkolói között.
Az ünneplés légszemélyete nemcsak az eredményre vezethető vissza, hanem a norvég társadalom felfedezésére is, hogy a sztereotípiák szerint tartózkodó és visszafogott függetlenség alatt mély összetartás és szenvedély rejlik. A meccsről meccsre fokozódó érdeklődés még azokat is magával ragadta, akik egyébként ritkán foglalkoznak a futballal. Az elszánt szurkolói szellem végigvonult a társadalmon, ahogy a csapat egyre jobban haladt előre a világbajnokságon. Az összetartás és büszkeség érzete, amelyet a szurkolók kifejezésre juttattak, az ország szokatlan egységét demonstrálta – egy olyan pillanatban, amikor a sportnak képe volt megmozgatni az egész nemzetét.