„Visszahúzott a szívem a sportágba” – Pécsi Gábor 80 éves
Pécsi Gábor, a magyar öttusa egyik legmeghatározóbb alakja pénteken ünnepelte 80. születésnapját. Bár versenyzői karrierje rövid volt, edzőként és sportvezetőként közel ötven éven át alakította a sportág sorsát, többek között szövetségi kapitányként, főtitkárként és versenyigazgatóként is tevékenykedett.
Az úszás és vízilabda után az öttusát a Csepelen kezdte meg, ahol korosztályos válogatott is volt. Pályafutása azonban váratlanul alakult: sorkatonai szolgálatra hívták be, és csepeli versenyzőként nem kapott felmentést. Versenyzőként pedig nem volt olyan kiváló ahhoz, hogy olyan neves klubok, mint az Újpest vagy a Honvéd átvegyék volna. Emiatt az ambíciózus fiatalember más irányba fordult: a Műszaki Főiskolán tanult, majd üzemmérnökként dolgozott a Ganznál.
1971-ben, huszonöt évesen Deák Ferenc, az Újpesti Dózsa Sportiskola vezetője edzőnek hívta fel. Pécsi akkor már felelősségteljes állást töltött be a Ganznál, ám nem habozott. Amint fogalmazott, a szívét visszahúzta a sportág. Az Újpesten kezdte meg edzői munkáját Mizsér Jenővel közösen, aki az öttusázó Mizsér Attila édesapja volt. Huszonöt évig, 1996-ig maradt az Újpestben, ez alatt szerzett szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. Fokozatosan lépett előre: első korosztályos reménységek, majd felnőttek edzése, szakosztályvezető, végül 1989-ben mesteredző lett.
1992-től Török Ferenc munkáját segítette a felnőttválogatottnál. Pécsi hangsúlyozta, hogy sosem ő keresett meg feladatokat, mindig felkérték ezekre. Az utánpótlás legkisebb csoportjaitól indult, és ebből az elhivatottságból nőtt ki később a szövetségi kapitányi poszt. Az 1991 és 1994 közötti időszakban a junior-válogatottat irányította, majd 1996-tól egyszerre volt főtitkár és felnőtt szövetségi kapitány is. A sydneyi olimpia után, ahol Balogh Gábor ezüstérmes lett, átadta a kapitányi szerepet Pálvölgyi Miklósnak, de főtitkárként még 2008-ig maradt. Nemzetközi versenybíróként és versenyigazgatóként is működött.
Ez az időszak azonban rendkívül intenzívvé vált. Az eredmények elvakították, és csak később szembesült a teher nagyságával. Aztán Császári Attila elnök felhívta a figyelmét: túl sok feladatot vállal, döntenie kell a prioritások között. Az ezt követő időszakban háttérbe lépett az operatív munkából, bár a sportágtól sosem szakadt el teljesen. Meggyőződése szerint ezeket a feladatokat csak százszázalékosan érdemes vállalni vagy egyáltalán nem. A fiatalabb generáció felkérésére továbbra is segít, de a napi ügyekbe már nem avatkozik be.
Kevesek tudják, hogy Pécsi Gábor egyetlen magyar Formula–1-es versenyzőnk, Baumgartner Zsolt erőnléti felkészítésében is közreműködött. A 2004-es Amerikai Nagydíjon Baumgartner pontot szerzett, és Pécsi büszke volt, hogy edzői pályafutása egyik utolsó nagy dobásához hozzájárulhatott.